Masters, Edgar Lee: A Spoon River-i holtak - Charles Webster (Spoon River Anthology - Charles Webster in Hungarian)
|
Spoon River Anthology - Charles Webster (English)The pine woods on the hill, And the farmhouse miles away, Showed clear as though behind a lens Under a sky of peacock blue! But a blanket of cloud by afternoon Muffled the earth. And you walked the road And the clover field, where the only sound Was the cricket's liquid tremolo. Then the sun went down between great drifts Of distant storms. For a rising wind Swept clean the sky and blew the flames Of the unprotected stars; And swayed the russet moon, Hanging between the rim of the hill And the twinkling boughs of the apple orchard. You walked the shore in thought Where the throats of the waves were like whippoorwills Singing beneath the water and crying To the wash of the wind in the cedar trees, Till you stood, too full for tears, by the cot, And looking up saw Jupiter, Tipping the spire of the giant pine, And looking down saw my vacant chair, Rocked by the wind on the lonely porch -- Be brave, Beloved!
|
A Spoon River-i holtak - Charles Webster (Hungarian)A fenyves, ott, a dombon, a majorság, mérföldes messzeségben, olyan tisztán, mint a lencseüvegen, kirajzolódott a pávakék égbolt alatt! És délutánra felhőpokróc burkolta be a földet. A kocsiútról letértél a lóherésbe, ahol nem hallatszott semmi más, csak az elömlő tücsök-tremoló. Aztán lement a nap, távoli viharok habzó nyúlványai közt. A kelő szél átsöpört az égen, kilobbantotta a védtelen csillagok lángjait, meglóbálta a vörhenyes holdat a dombok pereme és az almáskert hunyorgó ágai között. Mentél végig a parton, eltűnődve, arra, hol a hullámok torka, mint az éji madár, a kecskefejő, harsog a víz alatt, rikoltozik a cédrusfákat öblögető szélnek, mentél, és megtorpantál, csordultig telve, könnytelen az erdei háznál: odafönn a Jupiter billegett az óriásfenyő csúcsán, odalenn az én üres karosszékem hintált a szélben, az elhagyott verandán – légy erős, Szerelmem!
|