Masters, Edgar Lee: A Spoon River-i holtak - Batterton Dobyns (Spoon River Anthology - Batterton Dobyns in Hungarian)

Did my widow flit about

From Mackinac to Los Angeles,

Resting and bathing and sitting an hour

Or more at the table over soup and meats

And delicate sweets and coffee?

I was cut down in my prime

From overwork and anxiety.

But I thought all along, whatever happens

I’ve kept my insurance up,

And there’s something in the bank,

And a section of land in Manitoba.

But just as I slipped I had a vision

In a last delirium:

I saw myself lying nailed in a box

With a white lawn tie and a boutonnière,

And my wife was sitting by a window

Some place afar overlooking the sea;

She seemed so rested, ruddy and fat,

Although her hair was white.

And she smiled and said to a colored waiter:

“Another slice of roast beef, George.

Here’s a nickel for your trouble.”

Körberepült-e az özvegyem

a Mackinac-szorostól Los Angelesig?

pihent? fürdött? ebédre levest, sülteket,

tortát, kávét fogyasztott? egy órát ült

az asztalnál? vagy többet is?

Engem a legszebb férfikorban elvitt

a túlóra, meg a szorongás.

Azt mindig tudtam, történhet akármi,

megvan az életbiztosításom,

van egy kis pénz a bankban

és Manitobában négyszázötven kataszteri hold.

De még a halálos ágyamon is elfogott

egy szörnyű vízió:

Láttam magam, ládában, leszögezve.

Fehér batiszt nyakkendő, a gomblyukban virág.

Nejem egy ablak mellett üldögélt

valami félreeső tengerparton.

Kipihent volt, rózsás, gömbölyű,

ámbátor tiszta ősz. Egy színesbőrű

pincérnek integetett nyájasan:

„Még egy szelet rostélyost ide, George!

Tessék, öt cent, ez a magáé."