This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Macleod Black, David: Nevelők (The Educators in Hungarian)

Portre of Macleod Black, David
Portre of Répás Norbert

Back to the translator

The Educators (English)

In their

limousines the
teachers come: by
hundreds. O the
square is
blackened with dark suits, with grave
scholastic faces. They
wait to be summoned.

These are the

educators, the
father-figures. O you could
warm with love for the firm lips, the
responsible foreheads. Their
ties are strongly set, between their collars. They
pass with dignity the exasperation of waiting.

A

bell rings. They turn. On the
wide steps my
dwarf is standing, both hands raised. He
cackles with laughter. Welcome, he cries, welcome
to our elaborate Palace. It is indeed. He
is tumbling in cartwheels over the steps. The
teachers turn to each other their grave faces.

With

a single grab they have him up by the shoulders. They
dismantle him. Limbs, O
limbs and delicate organs, limbs and
guts, eyes, the tongue, the
lobes of the brain, glands; tonsils, several
eyes, limbs, the tongue,
a kidney, pants, livers, more
kidneys, limbs, the tongue
pass from hand to hand, in their serious hands. He is
utterly gone. Wide
crumbling steps.

They

return to their cars. They
drive off smoothly, without disorder;
watching the road.



Uploaded byRépás Norbert
PublisherPolygon
Source of the quotationCollected Poems, 1964-87 (Poetry), ISBN-10: 0748660895
Bookpage (from–to)71-71
Publication date

Nevelők (Hungarian)

Limuzinjaikban

tanítók
érkeznek
százával. Ó,
fénytelen öltönyöktől,
komoly, tudálékos
tekintetektől sötétlő tér.
Hívásra várnak.

Ezek

a nevelők,
apai képmások. Ó, meleg
szeretetet táplálhatunk szilárd ajkaik és
felelős homlokaik iránt. Szorosan
feszül hajtókájukon a kendő.
Várakozás keservét méltósággal viselik.

Megszólal

a csengő. Megfordulnak. A
széles lépcsőn kezét
magasba nyújtó törpém áll. És
vihogva nevet. Üdvözlégy - kiált - üdvözlégy
gondosan kidolgozott Palotánkban. Valóban az. A
lépcsőn bukdácsolva cigánykerekeket vet. A
nevelők komoly tekintettel szemlélik egymást.

Egyetlen

fogással ragadják vállon. És
megfosztják ruhájától. Ó,
végtagok és érzékeny szervek, végtagok és
belek, szemek, a nyelv, az
agy lebenyei, mirigyek, mandulák, néhány
szem, végtagok, a nyelv,
egy vese, alsónadrág, májak, több
vese, végtagok, a nyelv
megbecsült tenyerükben kézről kézre jár. Teljesen
eltűnt. Omladozó
széles lépcsők.

Visszatérnek

limuzinjaikhoz. Felfordulás
nélkül; utat figyelve
elhajtanak.



Uploaded byRépás Norbert
Source of the quotationtranslator

minimap