Lowell, Amy: Kínai holmi (Chinoiseries in Hungarian)

Reflections

When I looked into your eyes,

I saw a garden

With peonies, and tinkling pagodas,

And round-arched bridges

Over still lakes.

A woman sat beside the water

In a rain-blue, silken garment.

She reached through the water

To pluck the crimson peonies

Beneath the surface,

But as she grasped the stems,

They jarred and broke into white-green ripples;

And as she drew out her hand,

the water-drops dripping from it

Stained her rain-blue dress like tears.

Falling Snow

The snow whispers about me,

And my wooden clogs

Leave holes behind me in the snow.

But no one will pass this way

Seeking my footsteps,

And when the temple bell rings again

They will be covered and gone.

Hoar-Frost

In the cloud-gray mornings

I heard the herons flying;

And when I came into my garden,

My silken outer garment

Trailed over withered leaves.

A dried leaf crumbles at a touch,

But I have seen many Autumns

With herons blowing like smoke

Across the sky.

Tükörképek

Mikor szemedbe néztem,

Kert volt a mélyén,

Benne peóniák, csengettyűs pagodák

S hidak boltíve

Csendes tavak fölött.

Asszony ült a víznél

Esőkék selyemöltözékben.

Benyúlt a vízbe,

Hogy bíbor peóniát szakítson

A felszíne alól,

De ahogy a szárhoz ért,

Az megzörrent, s fehér-zöld fodrokba tört,

S akkor ő kihúzta kezét:

Vízcseppek csorogtak alá

Könnyfoltot ejtve esőkék ruháján.

Hóhullás

A hó susog körülöttem

És facipőm

Gödröket ír mögöttem a hóba.

De senki sem jön erre

Lábam nyomában,

S mire a szentély harangja csendül,

Nyomomat befújja, elnyeli a hó.

Dér

Felhőszürke reggeleken

Hallottam, szállanak a gémek,

S ahogy kertembe léptem,

Selyemköpönyegem

Hervadt lombokba vágott csíkot.

A száraz levél egy sóhajra összemegy,

De én már sok Őszt láttam,

S a gémek csak húztak, el, mint a füst

Az égen át.