Longfellow, Henry Wadsworth: Az esős nap (The rainy day in Hungarian)

The day is cold, and dark, and dreary;
It rains, and the wind is never weary;
The vine still clings to the mouldering wall,
But at every gust the dead leaves fall,
And the day is dark and dreary.

My life is cold, and dark, and dreary;
It rains, and the wind is never weary;
My thoughts still cling to the mouldering Past,
But the hopes of youth fall thick in the blast,
And the days are dark and dreary.

Be still, sad heart! and cease repining;
Behind the clouds is the sun still shining;
Thy fate is the common fate of all,
Into each life some rain must fall,
Some days must be dark and dreary.

A nap hideg, borús és szürke;
Esik, s a szél nem csendesül le;
A málladozó falon inda tapad,
De ha tombol a szél, levelek hullanak,
   A nap borús és szürke.

Sorsom hideg, borús és szürke;
Esik, s a szél nem csendesül le;
Míg gondolatom múltamra forr,
A vihar sok régi reményt sodor,
   Sok nap borús és szürke.

Hallgass, bús szív! szűnjék panaszod;
Felhők mögött Nap fénye ragyog;
A te végzeted közös emberi végzet,
Esők nélkül nincs földi élet,
   A napok közt kell a szürke.