Longfellow, Henry Wadsworth: Shakespeare

A vision as of crowded city streets,

With human life in endless overflow;

Thunder of thoroughfares; trumpets that blow

To battle; clamor, in obscure retreats,

Of sailors landed from their anchored fleets;

Tolling of bells in turrets, and below

Voices of children, and bright flowers that throw

O'er garden-walls their intermingled sweets!

This vision comes to me when I unfold

The volume of the Poet paramount,

Whom all the Muses loved, not one alone; --

Into his hands they put the lyre of gold,

And, crowned with sacred laurel at their fount,

Placed him as Musagetes on their throne.

Zsúfolt utak forrongó képe tűn fel,

   vérbő, csapongó emberáradat;

sikátorok dörgése; harci kürtjel;

   sötét odúkba tengerészhadak

lármája; alvó, pihenő hajó-raj;

   toronyharangzúgás; gyermekkacaj;

a kerti falon át két gyenge sóhaj,

   ölelkezik a virág és a gally.

Ezt érzem, hogyha lelkem álmodoz

a legnagyobb Költő lelkében úszva,

akit híven kegyelt mindegyik Múzsa.

Kezébe nyugszik az aranykoboz,

szentelt babér simul roppant fejéhez,

és ül közöttünk, Ő, a Musagetes.