This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Longfellow, Henry Wadsworth: Excelsior

Portre of Longfellow, Henry Wadsworth

Excelsior (English)

The shades of night were falling fast,

As through an Alpine village passed

A youth, who bore, 'mid snow and ice,

A banner with the strange device,

Excelsior!

 

His brow was sad; his eye beneath,

Flashed like a falchion from its sheath,

And like a silver clarion rung

The accents of that unknown tongue,

Excelsior!

 

In happy homes he saw the light

Of household fires gleam warm and bright;

Above, the spectral glaciers shone,

And from his lips escaped a groan,

Excelsior!

 

"Try not the Pass!" the old man said:

"Dark lowers the tempest overhead,

The roaring torrent is deep and wide!

And loud that clarion voice replied,

Excelsior!

 

"Oh stay," the maiden said, "and rest

Thy weary head upon this breast!"

A tear stood in his bright blue eye,

But still he answered, with a sigh,

Excelsior!

 

"Beware the pine-tree's withered branch!

Beware the awful avalanche!"

This was the peasant's last Good-night,

A voice replied, far up the height,

Excelsior!

 

At break of day, as heavenward

The pious monks of Saint Bernard

Uttered the oft-repeated prayer,

A voice cried through the startled air,

Excelsior!

 

A traveller, by the faithful hound,

Half-buried in the snow was found,

Still grasping in his hand of ice

That banner with the strange device,

Excelsior!

 

There in the twilight cold and gray,

Lifeless, but beautiful, he lay,

And from the sky, serene and far,

A voice fell, like a falling star,

Excelsior!



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.americanpoems.com/poets

Excelsior (Hungarian)

Már éjbe süllyedt az orom,

egy ifjú ment az Alpokon;

útját a hóba, jégbe rója,

de messzire leng lobogója,

    Excelsior!

 

Sötét arccal előre tör,

és szeme villog, mint a tőr.

Ezüst harangként, énekelve

szól ismeretlen-hangú nyelve,

    Excelsior!

 

Az ablakokból rá kitűz

a rózsálló családi tűz;

tanyák, de jéghegy áll felettök,

és fáradt, lázas ajka felnyög,

    Excelsior!

 

„Maradj, maradj!" szól egy öreg,

„az orkán tombol ott fölebb,

halál les a mély-mély patakban."

S szól az ezüst hang nyughatatlan,

    Excelsior!

 

„Állj" szól a lányka és remeg,

„hajtsd rám viharcsapott fejed."

A lány szemébe tiszta könny ül,

de a fiú szól s szíve könnyül,

    Excelsior!

 

„Hógörgeteg vár mindenütt,

fagyott, leroskadó fényűk!"

szól a paraszt, s tompulva, lassan,

egy hang felel rá a magasban,

    Excelsior!

 

Fönn a hegyen, reggel korán,

hogy Szent Bernát kolostorán

imák verdesik az égboltot,

egy elhaló hang felsikoltott,

    Excelsior!

 

Mellette állott hű ebe,

a hó félig temette be,

keze a zászlójába markol,

s dacos kiáltás harsog arról,

    Excelsior!

 

Ottan feküdt a jégbe lenn,

magasztosán, élettelen,

s egy hang az égbolt bús faláról

hullócsillagként sírt le, távol,

    Excelsior!



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://hu.wikisource.org/wiki/Exelsior

Related videos


minimap