Longfellow, Henry Wadsworth: [Oft have I seen at some cathedral door]

Oft have I seen at some cathedral door*
  A laborer, pausing in the dust and heat,
  Lay down his burden, and with reverent feet
  Enter, and cross himself, and on the floor
 
Kneel to repeat his paternoster o'er;
  Far off the noises of the world retreat;
  The loud vociferations of the street
  Become an undistinguishable roar.
 
So, as I enter here from day to day,
  And leave my burden at this minster gate,
  Kneeling in prayer, and not ashamed to pray,
 
The tumult of the time disconsolate
  To inarticulate murmurs dies away,
  While the eternal ages watch and wait.
 
 
*Six Sonnets on Dante's Divine Comedy -1.

Dóm kapujában olykor láthatok*
egy-egy munkást, ki hőből-porból épp
terhét lerakva kegyesen belép,
s keresztet vetve hűvös kőre rogy,
 
s pár miatyánkot csendben elmotyog;
odahagyván a külvilág neszét,
melyben a hangos utcai beszéd
összefolyó zsivajként zúg, zsibog.
 
A kapun én is épp így lépek át,
terhem e dómküszöbnél hagyva el,
nem szégyelem a térdeplést, imát;
 
s míg az idő kint szomorú zörej
egyhangú káoszába hal tovább,
az örökkévalóság vár, figyel.
 
 
*Divina Commedia – 1.