Lear, Edward: Bevezetőféle a Képtelen dalokhoz (How pleasant to know Mr. Lear in Hungarian)

How pleasant to know Mr. Lear,

Who has written such volumes of stuff.

Some think him ill-tempered and queer,

But a few find him pleasant enough.

His mind is concrete and fastidious,

His nose is remarkably big;

His visage is more or less hideous,

His beard it resembles a wig.

He has ears, and two eyes, and ten fingers,

(Leastways if you reckon two thumbs);

He used to be one of the singers,

But now he is one of the dumbs.

He sits in a beautiful parlour,

With hundreds of books on the wall;

He drinks a great deal of marsala,

But never gets tipsy at all.

He has many friends, laymen and clerical,

Old Foss is the name of his cat;

His body is perfectly spherical,

He weareth a runcible hat.

When he walks in waterproof white,

The children run after him so!

Calling out, "He's gone out in his night-

Gown, that crazy old Englishman, oh!"

He weeps by the side of the ocean,

He weeps on the top of the hill;

He purchases pancakes and lotion,

And chocolate shrimps from the mill.

He reads, but he does not speak, Spanish,

He cannot abide ginger beer;

Ere the days of his pilgrimage vanish,

How pleasant to know Mr. Lear!

"Hát van szerencsém, kedves Lear!"

Ön, azt mondják, furcsa madár,

és efféle izéket ír,

de van, kinek kell, ugyebár.

Az elméje, mint a hiúz,

az orra, mint a gólyacsőr,

az orcája eléggé csúf,

a szakálla paróka-szőr.

Van füle, két szeme, tíz ujja,

ám ebből épp kettő nagyujj;

a múltban mint kardalos fújta,

ma orrot is aligha fúj.

A könyveit százával termi

a szépséges könyvárszoba;

és csúszik a torkán a sherry,

de nem rúg be tőle soha.

Van barátja: papok meg léhák,

a macskáját úgy hívják: Sánc;

az alakja telt, mint a szférák,

a kalapja ezernyi ránc.

Ha vízhatlan fehérben sétál,

a gyereknép utána fut:

"A vén hülye angol, no nézd már,

csak hálóing van rajta, huh!"

És sír, hogyha óceánt látott,

és sír, ha a dombhátra ért,

és arcvizet vásárol, fánkot,

a malomban rákcsemegét;

a gyömbérsört veszettül unja,

és spanyolul nem tud, csak ír,

s míg végetér zarándokútja:

hát volt szerencsém, kedves Lear!