This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Larkin, Philip: Waiting For Breakfast, While She Brushed Her Hair

Portre of Larkin, Philip

Waiting For Breakfast, While She Brushed Her Hair (English)

Waiting for breakfast, while she brushed her hair,
I looked down at the empty hotel yard
Once meant for coaches. Cobblestones were wet,
But sent no light back to the loaded sky,
Sunk as it was with mist down to the roofs.
Drainpipes and fire-escape climbed up
Past rooms still burning their electric light:
I thought: Featureless morning, featureless night.

Misjudgment: for the stones slept, and the mist
Wandered absolvingly past all it touched,
Yet hung like a stayed breath; the lights burnt on,
Pin-points of undisturbed excitement; beyond the glass
The colourless vial of day painlessly spilled
My world back after a year, my lost lost world
Like a cropping deer strayed near my path again,
Bewaring the mind’s least clutch. Turning, I kissed her,
Easily for sheer joy tipping the balance to love.

But, tender visiting,
Fallow as a deer or an unforced field,
How would you have me? Towards your grace
My promises meet and lock and race like rivers,
But only when you choose. Are you jealous of her?
Will you refuse to come till I have sent
Her terribly away, importantly live
Part invalid, part baby, and part saint?



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://allpoetry.com

Fésülködött, én reggelire várva (Hungarian)

Fésülködött, én reggelire várva
Néztem az üres hoteludvart. Hajdan
Kocsiknak szolgált. Nedves volt a kő, de
Fényt nem szitott a felhővemhes égbolt,
Ködökkel csüngött a tető alá.
Csatornák és egy vaslajtorja nyúlt fel
Túl a szobákon, hol még villany égett:
Szürke éj múltán - véltem - szürke reggel.

De tévedés! a kő aludt, a köd meg
Omolva siklott erre-arra, mégis,
Fönnakadt, mint a visszatartott légzés;
Égtek izgalom tűhegyeként lámpák.
Ablak mögött a nap seszínű kémcsöve egy év
Után kín nélkül öntötte vissza vesztett világomat,
Ösvényemen bolyongó szarvasként figyelte újra
Az elme moccanásait. Fordultam s könnyű kedvvel
Megcsókoltam a lányt, hadd billenjünk át szerelembe.

De gyöngéd látogatóm, rőt dámvad,
Feltöretlen parlag, hogy szerzel vissza? Kedvedért
Fogadkozásaim, akár a gabalyult folyók.
Döntsél magad! Féltékeny vagy reá?
Nem jössz, amig gorombán el nem küldöm
Őt, aki élénk, érdemes,
Gyermeteg élhetetlen is, meg szent is egy kicsit.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationF. A.

minimap