This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Larkin, Philip: Sad Steps

Portre of Larkin, Philip

Sad Steps (English)

Groping back to bed after a piss

I part thick curtains, and am startled by

The rapid clouds, the moon's cleanliness.

 

Four o'clock: wedge-shadowed gardens lie

Under a cavernous, a wind-picked sky.

There's something laughable about this,

 

The way the moon dashes through clouds that blow

Loosely as cannon-smoke to stand apart

(Stone-coloured light sharpening the roofs below)

 

High and preposterous and separate -

Lozenge of love! Medallion of art!

O wolves of memory! Immensements! No,

 

One shivers slightly, looking up there.

The hardness and the brightness and the plain

Far-reaching singleness of that wide stare

 

Is a reminder of the strength and pain

Of being young; that it can't come again,

But is for others undiminished somewhere.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.artofeurope.com/larkin/lar1.htm

Szomorú léptek (Hungarian)

Ágyhoz botolva vizelés után

húzom a vastag függönyt s hökkenek:

futó felhőkből hold ragyog le rám.

 

Négy óra. Ék árnyéku kerteket

rejt a kavernás éj, a szélcsipett.

Egy kissé nevetséges is talán,

 

ahogy az ágyufüstként szaggatott,

kuszált felhőn a hold furódva száll.

(A háztetők kőélü fénylapok.)

 

Magasan, abszurd mód külön-külön:

szerelem-rombusz! Művészet-medál!

Ó, messzeségek! Emlékfarkasok!

 

A szikárfényű egyszerű csodán

úgy megborzong az égre figyelő,

tág merev arcról ránksüt a magány.

 

Eszünkbe jut a sok kín és erő,

az ifjuság, mely vissza sose jő,

bár másoknál még nincs benne hiány.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap