Koethe, John: A verandáról (From the Porch in Hungarian)

The stores were bright, and not too far from home.
The school was only half a mile from downtown,
A few blocks from the Oldsmobile dealer. In the sky,
The airplanes came in low towards Lindbergh Field,
Passing overhead with a roar that shook the windows.
How inert the earth must look from far away:
The morning mail, the fantasies, the individual days
Too intimate to see, no matter how you tried;
The photos in the album of the young man leaving home.
Yet there was always time to visit them again
In a roundabout way, like the figures in the stars,
Or a life traced back to its imaginary source
In an adolescent reverie, a forgotten book-
As though one's childhood were a small midwestern town
Some forty years ago, before the elm trees died.
September was a modem classroom and the latest cars,
That made a sort of futuristic dream, circa 1955.
The earth was still uncircled. You could set your course
On the day after tomorrow. And children fell asleep
To the lullaby of people murmuring softly in the kitchen,
While a breeze rustled the pages of Life magazine,
And the wicker chairs stood empty on the screened-in porch.

Nem túl messze a háztól boltok fénylettek.
Az iskola alig fél mérföldnyire a belvárostól,
néhány utcányira a használtautó-kereskedéstől.
Fejünk felett a morajló repülők oly alacsonyan
szálltak alá az égből a Lindbergh mező felé,
hogy beleremegtek az ablakok.
Magasból a Föld a mozdulatlanság látszatát kelthette:
A reggeli posta, álmodozás, kivételes napok
bárhogy is szemlélted, a szemnek túlontúl meghitt volt;
házát elhagyó fiatal férfi fényképe az albumban.
Meglátogatására kerülőúton újra meg újra mégis
elegendő idő jutott, mint alakzatok a csillagos égen
vagy mint az elképzelt forrásához visszavezetett élet
egy serdülő ábrándjaiban, elfeledett könyv -
Mintha gyermekkorunk úgy negyven évvel ezelőtti kis
középnyugyati város lenne, ahol még hajt a szilvafa.
A szeptember újszerű tantermet és a legújabb autókat
idézte, ez a jövő álmát varázsolta 1955 idejébe.
A Földet még nem repkedték körül, tervezhettél
holnaputánra. A konyhában a gyerekek halk szó
duruzsolására és bölcsődalra szenderedtek álomba,
míg a szellő lágyan zizzent a Life magazine lapjai közt
és az üres fonottszékek ott álltak, védve - a verandán.