Keats, John: Szeretsz, mondod (You Say You Love in Hungarian)

You say you love ; but with a voice

Chaster than a nun's, who singeth

The soft Vespers to herself

While the chime-bell ringeth-

O love me truly!

You say you love; but with a smile

Cold as sunrise in September,

As you were Saint Cupid 's nun,

And kept his weeks of Ember.

O love me truly!

You say you love but then your lips

Coral tinted teach no blisses,

More than coral in the sea

They never pout for kisses

O love me truly!

You say you love ; but then your hand

No soft squeeze for squeeze returneth,

It is like a statue's dead

While mine to passion burneth

O love me truly!

O breathe a word or two of fire!

Smile, as if those words should bum me,

Squeeze as lovers should O kiss

And in thy heart inurn me!

O love me truly!

Szeretsz, mondod: de hangod oly

szemérmes, mintha apáca

dúdolna halk vecsernyét

az estharang szavára

szeress valóban!

Szeretsz, mondod; de mosolyod

hideg őszre virradó nap,

akárha kántorböjtjét

nyögnéd Szent Cupidónak.

Szeress valóban!

Szeretsz, mondod; de nem tanít

több üdvre korallpiros szád,

mint tengeri korallok,

mik csókra állni lusták –

szeress valóban!

Szeretsz, mondod; de kezed a

szorítást nem viszonozza,

s holt, mint egy szoboré, míg

enyém perzselni tudna –

szeress valóban!

Ó, súgj egy-két szót, tüzeset!

Ha lángjuk emészt, nevess te,

s szerelmesen szoríts! – Ó,

csókolj, s temess szívedbe!

Szeress valóban!