Keats, John: A Nílushoz (To the Nile in Hungarian)

Son of the old moon-mountains African!
Stream of the Pyramid and Crocodile!
We call thee fruitful, and that very while
A desert fills our seeing's inward span:
​
Nurse of swart nations since the world began
Art thou so fruitful? or dost thou beguile
Those men to honor thee, who, worn with toil,
Rest them a space 'twixt Cairo and Decan?

O may dark fancies err! They surely do;
'Tis ignorance that makes a barren waste
Of all beyond itself. Thou dost bedew
Green rushes like our rivers, and dost taste
The pleasant sun-rise. Green isles hast thou too,
And to the sea as happily dost haste.

Piramis és Krokodil folyama vagy!
Fia afrikai Hold-hegyeknek!
Nevezzünk bár téged termékenynek:
Vagy képzeletünk betöltő sivatag.

Sötét bőrű embereket, ki dajkálsz;
Valóban olyan termékeny vagy-e?
Ki téged dicsőít és gürcöl, nyer-e
Közötted enyhet, Kairó s Decan?

Ó bizonyára! A sötét képzelet
Tudatlanság, mi gyanít köröttünk
Ijesztő pusztaságot. Zölded, mely
Eleven, sodor, mint saját folyónk;
Napfényt ízesítsz, burjánzik szigeted,
S tenger felé sietsz te is, te boldog.