Keats, John: Fannyhoz (To Fanny in Hungarian)

I cry your mercy -pity -love! -aye, love!

Merciful love that tantalizes not,

One-thoughted, never-wandering, guileless love,

Unmasked, and being seen -without a blot!

O! let me have thee whole, -all -all -be mine!

That shape, that fairness, that sweet minor zest

Of love, your kiss, -those hands, those eyes divine,

That warm, white, lucent, million-pleasured breast, -

Yourself -your soul -in pity give me all,

Withhold no atom's atom or I die,

Or living on, perhaps, your wretched thrall,

Forget, in the mist of idle misery,

Life's purposes, -the palate of my mind

Losing its gust, and my ambition blind!

Szánj meg! kegyelmezz! ó, szeress! szeress

irgalmasan, ne kínzón – sír szavam

szeress egyértelműn, híven, nemes

szívvel, maszk nélkül, tisztán s folttalan!

Ó, hagyd, hogy mindened enyém legyen!

E forma, báj, s csókod, a vágy remek

csemegéje – e kéz, ez égi szem,

s meleg, fehér, százcsábú kebeled

lelked s magad; – add mindezt irgalomból,

egy hajszálnyit ha megvonsz, meghalok;

s ha tán tovább él, többé sose gondol

tétlen nyomorában szegény rabod

életcéljára – lelkem ínye új

ízt nem érez, s becsvágyam megvakul!