Keats, John: Jer, töltsd e serleget tele! (Fill for me a brimming bowl in Hungarian)

»What wondrous beauty! From this moment
      I efface from my mind all women.«
           Terence's Eunuch. Act 2. Sc.

Fill for me a brimming bowl,
And let me in it drown my soul:
But put therein some drug design'd
To banish Woman from my mind.
For I want not the stream inspiring,
That heats the sense with lewd desiring;
But I want as deep a draught
As e'er from Lethe's waves was quaft,
From my despairing breast to charm
The image of the fairest form
That e'er my rev'ling eyes beheld,
That e'er my wand'ring fancy spell'd!

'Tis vain – away I cannot chace
The melting softness of that face –
The beaminess of those bright eyes –
That breast, earth's only paradise!

My sight will never more be blest,
For all I see has lost its zest;
Nor with delight can I explore
The classic page – the muse's lore.

Had she but known how beat my heart
And with one smile reliev'd its smart,
I should have felt a sweet relief,
I should have felt ‹the joy of grief›!
Yet as a Tuscan 'mid the snow
Of Lapland thinks on sweet Arno;
So for ever shall she be
The halo of my memory.

1814

"Micsoda szépség! Ezentúl én
      Kiűzök minden nőt szivemből."
(Terentius: Az eunuch, II. felv. 2. jelenet)

Jer, töltsd e serleget tele,
Lelkem hadd fulladjon bele:
De keverj hozzá olyan írt,
Mely Nőt az elmémből kiirt.
Nem kérek serkentő özönt sem,
Hogy belém léhaságot öntsön;
Inkább felejtető legyen,
Akár a Léthe vize lenn:
Csüggedt lelkemből majd kiolt
Egy képet, mely gyönyörű volt,
A legszebbet, mit lát a szem
És kóborló képzeletem!

Hiába – el nem űzhető
Ez a nemes arc, ez a nő –
E sugárzás, a két szeme –
Keblének földi édene!

Szemem boldogabb nem leszen,
Mert amit csak lát, íztelen;
És gyönyört még itt sem talál:
A múzsák oltárainál.

Ha tudná, mily lázas szivem,
S hogy mosolyától ép leszen,
Elmúlnék az, ami nyomaszt,
A >kín gyönyöre< volna az!
Arnóját egy toszkánai
A lapp hóban sem feledi:
Így vonja ő be szüntelen
Fénykörrel emlékezetem.