Keats, John: Mint szürkületből az ezüst galamb (As from the darkening gloom a silver dove in Hungarian)

As from the darkening gloom a silver dove
  Upsoars, and darts into the Eastern light,
  On pinions that naught moves but pure delight;
So fled thy soul into the realms above,
Regions of peace and everlasting love;
  Where happy spirits, crowned with circlets bright
  Of starry beam, and gloriously bedight,
Taste the high joy none but the blest can prove.
There thou or joinest the immortal quire
  In melodies that even Heaven fair
Fill with superior bliss, or, at desire
  Of the omnipotent Father, cleavest the air,
On holy message sent - What pleasures higher?
  Wherefore does any grief our joy impair?

Mint szürkületből az ezüst galamb
  Röppen fel és kelet fényébe tör,
  Nem mozdítja szárnyát, csak tiszta gyönyör,
Lelked fensőbb tájakra úgy rohan,
Hol béke és örök szerelem fogan,
  Hol boldogok fejét glória-kör,
  Testét csillagfény öltözteti föl,
Hol szent öröm szentek számára van.
Időtlen karral egyesülsz te ott,
  Dallamban, amely áldással telít
Egeket is, avagy mindenható
  Atyánk kívánsága mennybe repít
Szent üzenettel. – Ehhez mi fogható?
  Mért csorbul derűnk fájdalmassan itt?