Keats, John: Sötét gőzök után (After dark vapors have oppress'd our plains... in Hungarian)

After dark vapors have oppress'd our plains

For a long dreary season, comes a day

Born of the gentle south, and clears away

From the sick heavens all unseemly stains.

The anxious mouth, relieved from its pains,

Takes as a long-lost right the feel of May,

The eyelids with the passing coolness play,

Like rose-leaves with the drip of summer rains.

And calmest thoughts come round us -- as, of leaves

Budding, -- fruit ripening in stillness,-- autumn suns

Smiling at eve upon the quiet sheaves, --

Sweet Sappho's cheek, -- a sleeping infant's breath, --

The gradual sand that through an hour-glass runs,

A woodland rivulet, -- a Poet's death.

Midőn a sötét gőz rónát levert

sivár évadon át, fölkel a Nap

mit gyönge dél szül és letisztogat

a beteg égről csúnya sebeket.

Elnyűtt hónapok kínja beheged

S Május átvész rég–tűntnek hitt jogart,

Szemhéjjal cécóz hűvös fuvalat

mint nyári cseppel rózsalevelek.

Szelíd gond leng körül – miként a lomb

fakad – halk gyümölcs ér – s őszi Napok

mosolya csöndült esti asztagon –

Sappho lágy arca s gyermek álma száll –

Homokórán fokonként a homok –

Erdei patak – s a... Költő–Halál.