Jones, Saeed: Fiú lopott estélyiben (Boy in a Stolen Evening Gown in Hungarian)

In this field of thistle, I am the improbable
lady. How I wear the word: sequined weight
snagging my saunter into overgrown grass, blonde
split-end blades. I waltz in an acre of bad wigs.

Sir who is no one, sir who is yet to come, I need you
to undo this zipped back, trace the chiffon
body I’ve borrowed. See how I switch my hips

for you, dry grass cracking under my pretend
high heels? Call me and I’m at your side,
one wildflower behind my ear. Ask me
and I’ll slip out of this softness, the dress

a black cloud at my feet. I could be the boy
wearing nothing, a negligee of gnats.

Ezen a bogáncsföldön én vagyok a valószínűtlen
nő. Hogy viselem e szót: a flittertömeg
a túlnőtt fű szőke, kétélű pengéi közé
húz. Hektárnyi ócska paróka közt keringőzöm.

Uram, ki nem vagy, uram, ki jössz majd, kérlek,
húzd le a zipzárt hátamon, simítsd végig
kölcsönzött sifonruhám. Látod, csípőm hogy illeg

neked, miközben száraz fű ropog képzelt
magassarkúm alatt? Hívj, és melletted leszek,
fülem mögött vadvirággal. Csak mondd,
és kibújok ebből a puhaságból, s ruhám

fekete felhő lesz lábaimnál. Lehetek az a fiú,
akin nincs más, csak szúnyograj-pongyolája.