Hughes, Ted: A gondolatróka (The thought-fox in Hungarian)

I imagine this midnight moment’s forest:
Something else is alive
Beside the clock’s loneliness
And this blank page where my fingers move.

Through the window I see no star:
Something more near
Though deeper within darkness
Is entering the loneliness:

Cold, delicately as the dark snow,
A fox’s nose touches twig, leaf;
Two eyes serve a movement, that now
And again now, and now, and now

Sets neat prints into the snow
Between trees, and warily a lame
Shadow lags by stump and in hollow
Of a body that is bold to come

Across clearings, an eye,
A widening deepening greenness,
Brilliantly, concentratedly,
Coming about its own business

Till, with a sudden sharp hot stink of fox
It enters the dark hole of the head.
The window is starless still; the clock ticks,
The page is printed.

Elképzelem ezt az éjféli erdőt:
Valami más is él itt
Az óra magányán és az üres lapon
Kívül, amin most ujjaim mozognak.

Nem látok csillagot az ablakon át:
De valami ennél közelebb,
Bár mélyebb sötétben
Lép most át a magányba:

Hidegen, gyengéden mint a sötét hó,
Egy róka orra ér gallyhoz, levélhez;
Két szem szolgálja mozdulatát, mert most,
És újra, most, és most, és most,

Otthagyja finom nyomait a havon
A fák között, és óvatosan meglapul
Egy sánta árny a rönk mellett,
A mélyedésben, egy testé, mely át mert

Kelni a tisztásokon, egy szem
Táguló, mélyülő zöldje,
Fényesen, összpontosítva,
A maga dolga szerint érkezik,

Míg hirtelen, éles, forró rókabűzzel
A fej sötét odújába lép.
Az ablak most is csillagtalan; kattan az óra,
Betelt a lap.