Hughes, Ted: A jaguár (The Jaguar in Hungarian)

The apes yawn and adore their fleas in the sun.
The parrots shriek as if they were on fire, or strut
Like cheap tarts to attract the stroller with the nut.
Fatigued with indolence, tiger and lion

Lie still as the sun. The boa-constrictor’s coil
Is a fossil. Cage after cage seems empty, or
Stinks of sleepers from the breathing straw.
It might be painted on a nursery wall.

But who runs like the rest past these arrives
At a cage where the crowd stands, stares, mesmerized,
As a child at a dream, at a jaguar hurrying enraged
Through prison darkness after the drills of his eyes

On a short fierce fuse. Not in boredom—
The eye satisfied to be blind in fire,
By the bang of blood in the brain deaf the ear—
He spins from the bars, but there’s no cage to him

More than to the visionary his cell:
His stride is wildernesses of freedom:
The world rolls under the long thrust of his heel.
Over the cage floor the horizons come.

Majom ásít s bolhát imád a napon,
Papagáj süvölt, mintha égne, vagy feszít,
Mint olcsó csaj, ki kókuszával fog palit.
Közönybe fáradtan, tigris és oroszlán

Nyúlik el, mint a nap. A boa gyűrűje
Őslény-lelet. Ásító ketrecek vagy
Alvóktól bűzlő pállott szalma-ágy.
Óvoda-falfestménynek lenne jó.

De aki továbbfut, egy ketrechez ér,
Ahol tömeg áll s babonázva bámul,
Mintegy álmában, egy jaguárt: vadul inal
Börtön-sötétjén át, mit két szeme kifúr,

Gyújtózsinórja kurta. Nem unatkozik -
Tűztől a szem elégedetten vakul,
Agyban döngő vértől süket a fül -
Rúdján pörög, de a ketrec neki annyi csak,

Mint a cella a víziós szentnek.
Minden lépte egy szabad pusztaság,
Sarka ha rúg, megpördül a világ.
Rácsa fölé gyűlnek a horizontok.