Hughes, Ted: Varjú és a kő (Crow and Stone in Hungarian)

Crow was nimble but had to be careful
Of his eyes, the two dewdrops.
Stone, champion of the globe, lumbered towards him.

No point in detailing a battle
Where stone battered itself featurless
While Crow grew perforce nimbler.

The subnormal arena of space, agog.
Cheered these gladiators many aeons.
Still their struggle resounds.

But by now the stone is a dust - flying in vain,
And crow has become a monster - his mere eyeblink
Holding the very globe in terror.

And still he who never has been killed
Croaks helplessly
And is only just born.

Varjú fürge volt, de vigyáznia kellett
Szemeire, a két harmatcseppre.
A Kő, a glóbusz bajnoka imbolygott felé.

Minek részletezni a tusát,
Melyben a Kő arctalanul verődött
S Varjú még fürgébbé kényszerült.

Az űr törpe arénája lelkesen bíztatta
A két gladiátort eónokon át.
Még mindig döng a harcuk.

De mára a kő porrá lett - hiába száll,
És Varjú szörnnyé vált - puszta szemvillanása
Rémületben tartja a földet.

És a soha meg nem ölt még mindig
Gyámoltalan károg
És csak most születik.