Hughes, Ted: Kataszrófa (A Disaster in Hungarian)

There came news of a word.
Crow saw it killing men. He ate well.
He saw it bulldozing
Whole cities to rubble. Again he ate well.
He saw its excreta poisoning seas.
He became watchful.
He saw its breath burning whole lands
To dusty char.
He flew clear and peered.

The word oozed its way, all mouth,
Earless, eyeless.
He saw it sucking the cities
Like the nipples of a sow
Drinking out all the people
Till there were none left,
All digested inside the word.
Ravenous, the word tried its great lips
On the earth's bulge, like a giant lamprey –
There it started to suck.

But its efforts weakened.
It could digest nothing but people.
So there it shrank, wrinkling weaker,
Puddling
Like a collapsed mushroom.
Finally, a drying salty lake.
Its era was over.
All that remained of it a brittle desert
Dazzling with the bones of earth's people

Where Crow walked and mused.

Hírek jártak egy szóról.
Látta Varjú, hogy embereket öl. És jót evett.
Látta, hogy kőmorzsává gyalul
Egész városokat. Jót evett megint.
Látta, hogy ürüléke tengert mérgez.
Ügyelni kezdett.
Látta, hogy lehellete országokat
Perzsel szénporrá.
Közelszállt s bámult.

A szó szivárgott tovább. Csupa száj,
Se fül, se szem.
Látta Varjú, hogy városokat szop,
Mint koca csecseit,
Felszívja lakóikat,
Míg egy se marad,
Szó-bendő emészti mindet.
A falánk szó a Föld csecsét kereste  
Nagy szájával, mint óriás pióca -      
S elkapva szopni kezdte.

De mohósága lankadt.
Csak embereket vett be a gyomra.
Igy hát töppedt, ráncossá gyengült,
Kis tócsává,
Mint kiszúrt pöfeteg.
Végül, mint egy kiszáradó sóstó.
Korszaka véget ért.
Roszogó sivatag maradt belőle,
Vakító a földiek csontjaitól

És Varjú ott járkált és meditált.