Hollo, Anselm: novalis ajánlásával (dedication: from novalis in Hungarian)

the scribe is writing
indefatigably

casting now and again
only a sullen glance
at the children

scowling grimly
while handing the pages
to a noble
goddess-like woman

who stands leaning
against an altar

upon which rests
a dark vessel with clear water

she dips the pages
into this water

& when, upon drawing them forth
she sees that some of the writing
has held fast
she gives that page back to the scribe

who then binds it
in a great book

but often seems peevish
when his efforts prove vain
& everything has been obliterated

az írnok csak ír
fáradhatatlanul

olykor-olykor vet csupán
egy morcos pillantást
a gyerekekre

zordan ráncolja homlokát
míg átnyújtja a lapokat
egy nemes
istennőt idéző hölgynek,

aki nekitámaszkodik
egy oltárnak,

amelyen ott áll
egy sötét edény tiszta vízzel

a nő belemeríti a papírt
ebbe a vízbe

és amikor kiveszi belőle
látja, hogy az írás egy része
nem mosódott el
azt a lapot visszaadja az írnoknak,

aki majd belefűzi
egy nagy könyvbe

de gyakran zsémbes
mikor hiába próbálkozik
mert minden elkenődik