Hobsbaum, Philip Dennis : Vers kislányomnak (Poem for my Daughter in Hungarian)

I seem to see us going to the zoo,
You scampering, I pacing. Bears awake
Your laughter, apes your scorn, turtles your rage -
'Great floppy things,' you say, 'what can they do?'
You run off, and I bellow after you -
Brown legs flickering under short white frock -
Standing in impotent call while you glance back
Laughing, and run off laughing. I run, too,

And bump into a friend, grown middle-aged,
Point out my curious daughter, paused to see,
Wave, make you come at last. You shyly wait
Finger in mouth, huge brown eyes wondering, I
Resting my hand on your curly dark head;
Knowing you are not, and may never be.

Mintha látnám, ahogy az állatkertbe tartunk,
Te szökdécselve, én poroszkálva. Medvék ébredeznek
Kacajod, majmokban gúnyod, teknősökben dühöd -
'Nagyok és esetlenek' mondod, 'mire képesek ezek?'
Elfutsz, s én utánad kiáltok -
Köpenyed alatt barna lábacskáid villódznak -
Állnak, miközben hasztalanul hívlak, nevetve
Visszanézel, majd mosolyogva eliszkolsz. Én is, futok,

S közben középkorú barátomat csapkodom,
Kíváncsi lányomra mutatok, ahogy áll és nézelődik,
Integetek, s végül magamhoz hívlak. Félszegen vársz
Szádban ujjaddal, hatalmas, kíváncsi barna szemekkel,
Sötét göndör fejecskédre helyezem kezem;
Tudva, hogy nem vagy s tán nem is leszel.