Hecht, Anthony: A fogadalom (The Vow in Hungarian)

In the third month, a sudden flow of blood.

The mirth of tabrets ceaseth, and the joy

Also of the harp. The frail image of God

Lay spilled and formless. Neither girl nor boy,

But yet blood of my blood, nearly my child.

All that long day

Her pale face turned to the window's mild

Featureless grey.

And for some nights she whimpered as she dreamed

The dead thing spoke, saying: "Do not recall

Pleasure at my conception. I am redeemed

From pain and sorrow. Mourn rather for all

Who breathlessly issue from the bone gates,

The gates of horn,

For truly it is best of all the fates

Not to be born.

"Mother, a child lay gasping for bare breath

On Christmas Eve when Santa Claus had set

Death in the stocking, and the lights of death

Flamed in the tree. O, if you can, forget

You were the child, turn to my father's lips

Against the time

When his cold hand puts forth its fingertips

Of jointed lime."

Doctors of Science, what is man that he

Should hope to come to a good end? The best

Is not to have been born. And could it be

That Jewish diligence and Irish jest

The consent of flesh and a midwinter storm

Had reconciled,

Was yet too bold a mixture to inform

A simple child?

Even as gold is tried, Gentile and Jew.

If that ghost was a girl's, I swear to it:

Your mother shall be far more blessed than you.

And if a boy's, I swear: The flames are lit

That shall refine us; they shall not destroy

A living hair.

Your younger brothers shall confirm in joy

That this I swear.

Harmadhóra, hirtelen vérfolyás.

Örömzenénk, lant-, s dob-vígasságunk

Odalőn. A gyarló Isten-képmás

Kiloccsant, alaktalan. Sem fiúnk,

Sem lányunk. Mégis, vér a véremből,

Majdnem-gyerek.

S párom fakó arcán aznap színt ölt

A szürkület.

S éjjelente nyöszörgött, álmodva;

Szól hozzá a halott lény: „Örömmel

Ne emlékezz fogantatásomra.

Én megváltattam a kíntól. Őket

Gyászold inkább, kiket csont kapuin

Át kilöktek.

Minden sorsok legjobbika: nem is

Születni meg.

Anya, egy gyermek fekszik itt, s zihál

Karácsony este, midőn Jézuska

Halált rejt a fa alá, s halál

Fénye ég a fán. Feledd; íly lányka

Is voltál. Apám ajkával fújjad:

Reménytelen.

S kihajtanak a cement-ujjak

E hűs kezen.”

Tudós doktorok! Vajon mi lelte

Az embert? Reménye a könnyű vég.

"Meg sem születni"?! -  Miért ne lehetne

A zsidók szorgalmát, s az ír jókedélyt

Egy testben összehozni? Formára

Békülnének.

Vagy mindez túl merész gén-mixtura

Egy gyereknek?

Gój, zsidó, mind próbált arany. De ha

Az a lény lány volt – esküszöm neki:

Anyád áldottabb lesz nálad! És ha

Fiú volt, én esküszöm: Fényei

E lángnak csak jobbíthatnak végre

A frigyünkön.

Öcséd konfirmált lesz, s boldog. Erre

Megesküszöm!