Glenday, John: A "Golden City" gőzös (The streamer 'Golden City' in Hungarian)

after Eadweard Muybridge
 
Far from the sea, you still feel part of it - all those dull
impatient lights, that reckless hush. But the way
 
the morning breaks against itself marks progress
of a sort; like a prow digging under, ploughing the hours white.
 
Even on land, even right here at home, you find yourself
stalled by the sense of something you cannot see
 
dividing and falling away behind. And you wish it could be real
that wake, trailing back beyond ocean or purpose;
 
something to prove to anyone who cared notice
that for a time, if only a moment, you were going somewhere.

Eadweard Muybridge nyomán
 
Távol a tengertől, még úgy érzed, része vagy - az összes tompa,
türelmetlen fénynek, annak a vakmerő csendnek. De ahogy
 
megvirrad a reggel önmaga ellenére egyfajta haladást
jelez; mint egy hajóorr, ami belehasít, fehérré ássa az órákat.
 
A szárazföldön is, még otthon is, úgy találod magad,
mint kit megrekeszt valamilyen tudat, mit nem látsz,
 
mi mögötted szétválik és eltűnik. És azt kívánod, bár igazi lenne
az a nyomvonal, visszakövethető, túl az óceánon, célon;
 
bizonyítékul bárkinek, akit érdekelne, hogy észrevegye,
hogy valameddig, ha csak egy pillanatig, tartottál valamerre.