Glenday, John: A folyó (The River in Hungarian)

This is my formula for the fall of things:
we come to a river we always knew we’d have to cross.
It ferries the twilight down through fieldworks
 
of corn and half-blown sunflowers.
The only sounds, one lost cicada calling to itself
and the piping of a bird that will never have a name.
 
Now tell me there is a pause
where we know there should be an end;
then tell me you too imagined it this way
 
with our shadows never quite touching the river
and the river never quite reaching the sea.

Ez képletem mindenek hanyatlására:
a folyóhoz érve mindig tudtuk át kell kelnünk rajta.
Az alkonyat révén le, át a megművelt
 
kukorica és félérett napraforgó mezőkön.
Nincs más hang, egy kósza kabóca maga szólítása
és egy madár éneke kinek neve nem lesz sose.
 
Mondd hát nekem hogy van egy szünet
ahol tudjuk hogy kell lennie egy végnek;
s mondd te is ugyanígy képzelted árnyunkkal
 
mely soha nem érinti meg egészen a folyót
és a folyó soha nem éri el egészen a tengert.