Glenday, John: Tündérmese (A Fairy Tale in Hungarian)

She had been living happily ever before,
waltzing through imagined ballrooms in the arms
of a handsome young prince. Then, one day, they kiss
for the first time, he takes back the word love
 
and suddenly bloats to an idle, wounded beast
that stoops above her in its unfamiliar, thickening hide.
She trembles before his yellow breath and white, strange eyes.
Each night from her solitary bed, she overhears the echoes
 
of unimaginable rages which transform their castle                        
to a ruin of shadowy rooms with a cursed and sleeping heart.
At last she understands him poorly enough to be terrified
and run a gauntlet of scattering wolves to the arms of her sick father
 
who greets her with a tearful goodbye. They subsist
forever after on a diet of simple gruel and vague desire.
When passers-by ask her about her life, she waltzes the laundry
to her heart and answers with a distant smile: Once upon a time.

A lány mióta eszét tudta, boldogan élt,
elképzelt báltermekben keringőzött daliás
ifjú hercegének karján. Majd egy nap, amikor először
megcsókolja, a szerelmes szavak elapadnak
 
a férfi hirtelen felfuvalkodott, lusta, sértett vadállat lesz,
ki fölé horgad szokatlanul megvastagodott irhájában.
Remeg sárga leheletétől és különös fehér szemétől.
Magányos ágyában minden éjjel hallja visszhangját
 
elképzelhetetlen dühének, mely kastélyukat
árnyékos, elátkozott, alvó szívű termek romjaivá teszi.
Végül mire már eléggé kiismeri, rettegésében vesszőt
futva, űzött farkasként beteg apja karjaiba menekül,
 
ki könnyes viszontlátással fogadja. Ezután örökkön
üres zabkásán és kósza vágyakon koplalva tengődnek.
Mikor életéről kérdezik, keringőzve kebléhez öleli a szennyest
és halovány mosollyal válaszolja: Egyszer volt, hol nem volt.