Emerson, Ralph Waldo: Thine Eyes Still Shined

Thine eyes still shined for me, though far
  I lonely roved the land or sea:
As I behold yon evening star,
  Which yet beholds not me.

This morn I climbed the misty hill
  And roamed the pastures through;
How danced thy form before my path
  Amidst the deep-eyed dew!

When the redbird spread his sable wing,
  And showed his side of flame;
When the rosebud ripened to the rose,
  In both I read thy name.

Szemed ma is még felragyog
  Bolyongó útjaim során:
Látom, mint alkonycsillagot,
  Mely nem néz vissza rám.

Bejártam reggel á hegyen
  A ködös legelőt;
Alakod harmatcseppesen
  Táncolt léptem előtt.

A madárban, mely szárnykibontva
  Megvillan lángolón,
S a bimbóban, mit hoz a rózsa,
  Nevedet olvasom.