Emerson, Ralph Waldo: The Apology

Think me not unkind and rude,
That I walk alone in grove and glen;
I go to the god of the wood
To fetch his word to men.

Tax not my sloth that I
Fold my arms beside the brook;
Each cloud that floated in the sky
Writes a letter in my book.

Chide me not, laborious band,
For the idle flowers I brought;
Every aster in my hand
Goes home loaded with a thought.

There was never mystery,
But 'tis figured in the flowers,
Was never secret history,
But birds tell it in the bowers.

One harvest from thy field
Homeward brought the oxen strong;
A second crop thine acres yield,
Which I gather in a song.

Ne bánd, hogy magamba baktatok
Erdőn-virányon át,
Erdő-istenhez suhanok,
Hogy meghozzam szavát.

Rest voltom, ne vedd zokon, ha
Pataknál karom összefonom.
Betüjét könyvembe rója
Egen úszó felhőgomoly.

Ne szidj, munka robotossa,
A hozott henye virágokért!
Kezemben minden őszirózsa
Haza gondolat-tele tér.

Mit tükröz a kis virág,
Sose volt az rejtelem.
Mit lugasba madár csatináz,
Nem volt titok-történelem.

Az első terméssel jön meg
Takaruló ökörszekér.
Mit másodszor terem a földed,
Azt gyűjtöm dalba én!