Emerson, Ralph Waldo: Nemesis

Already blushes on thy cheek
The bosom thought which thou must speak;
The bird, how far it haply roam
By cloud or isle, is flying home;
The maiden fears, and fearing runs
Into the charmed snare she shuns;
And every man, in love or pride,
Of his fate is never wide.

Will a woman's fan the ocean smooth?
Or prayers the stony Parcae soothe,
Or coax the thunder from its mark?
Or tapers light the chaos dark?
In spite of Virtue and the Muse,
Nemesis will have her dues,
And all our struggles and our toils
Tighter wind the giant coils.

Pírral borítja arcodat
A kimondandó gondolat;
A széltől elsodort madár
Távolból is hazatalál;
A lány félelemből kerül
A csapdába, melyet kerül;
S végzete mindenkit elér,
Kit gőg telit vagy szenvedély.

Legyező óceánhabon,
S Párkán ima győz-e vajon?
A villám válthat-e irányt,
Káoszt átjár-e gyertyaláng?
Bár Erény s Múzsa ellenáll,
A Végzet megkapja, mi jár,
A lázongásnak haszna nincs,
Csak szorosabb lesz a bilincs.