Emerson, Ralph Waldo: Concord Hymn

Sung at the Completion of the Battle Monument, July 4, 1837

By the rude bridge that arched the flood,
   Their flag to April’s breeze unfurled,
Here once the embattled farmers stood
   And fired the shot heard round the world.

The foe long since in silence slept;
   Alike the conqueror silent sleeps;
And Time the ruined bridge has swept
   Down the dark stream which seaward creeps.

On this green bank, by this soft stream,
   We set today a votive stone;
That memory may their deed redeem,
   When, like our sires, our sons are gone.

Spirit, that made those heroes dare
   To die, and leave their children free,
Bid Time and Nature gently spare
   The shaft we raise to them and thee.

A csata-emlékmű felavatásának ünnepségén énekelték, 1837. július 4-én

Rönk-híd ívelt az áron át,
  Kelt szél-bontotta lobogó,
A farmernép hadrendben állt,
  S világgá szállt a puskaszó.

Pihennek rég ellen-hadak,
  S csöndben pihen a hóditó:
S Idő hajtja a roncs hidat
  A tengerig s éjszín folyó.

E szép folyó zöld partfokán
  Emlékkövet raktunk le hát:
Áll majd, míg őseink nyomán
  Már sarjunk is a sírba szállt.

Szellem - szent holtúvá teszed
  A hőst s szabaddá gyermekét -
Tedd, hogy az Idő óvja meg
  Ez oszlopot: övék s tiéd.