This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Drennan, William: Apám (My Father in Hungarian)

Portre of Drennan, William
Portre of Tábor Eszter

Back to the translator

My Father (English)

Who took me from my mother's arms,
And, smiling at her soft alarms,
Showed me the world and Nature's charms?

Who made me feel and understand
The wonders of the sea and land,
And mark, through all, the Maker's hand?

Who climbed with me the mountain's height,
And watched my look of dread delight,
While rose the glorious orb of light?

Who from each flower and verdant stalk
Gathered a honey'd store of talk,
And fill'd the long, delightful walk?

Not on an insect would he tread,
Nor strike the stinging-nettle dead--
Who taught, at once, my heart and head?

Who fired my breast with Homer's fame,
And taught the high heroic theme
That nightly flashed upon my dream?

Who smiled at my supreme desire
To see the curling smoke aspire
From Ithaca's domestic fire?

Who, with Ulysses, saw me roam,
High on the raft, amidst the foam,
His head upraised to look for home?

'What made a barren rock so dear?'
'My boy, he had a country there!'
And who, then, dropped a precious tear?

Who now, in pale and placid light
Of memory, gleams upon my sight,
Bursting the sepulchre of night?

O! teach me still thy Christian plan,
For practice with thy precept ran,
Nor yet desert me, now a man.

Still let thy scholar's heart rejoice
With charm of thy angelic voice;
Still prompt the motive and the choice--

For yet remains a little space,
Till I shall meet thee face to face,
And not, as now, in vain embrace.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.poemhunter.com

Apám (Hungarian)

Anyám karjából ki vett át,
És hessentve aggodalmát,
Feltárta a lét hatalmát?

Ki mutatta s hányszor, nekem
A sok csodát földön, vizen,
S Teremtőnk kezét mindenen?

Égre törő magaslaton
Ki figyelte ámulatom
A felkelő fényes napon?

Fűről, virágról szerteszét
Ki gyűjtötte igaz mesék
Varázslatos méz-készletét?

Kiről tudtam: rovart se bánt,
Nem is tép ki szúrós csalánt,
Lelkemnek ki szabott irányt?

Ki mesélt Homéroszt nekem,
Mígnem a hősi éneken
Lángra lobbant képzeletem?

Kiből csalt óhajom mosolyt:
Bár láthatnám a füstgomolyt,
Mely Ithaka fölött honolt?

Ki látta Ulyssest velem
Hajózni vészes tengeren,
Honát kémlelve szüntelen?

"E puszta kő oly drága volt?"
"Fiam, hisz hazája volt."
S ekkor kinek a könnye folyt?

Kit von be halvány, gyönge fény
Átragyogva az éj jegén,
Ki lép a múltból most elém?

Tanítsd még keresztény hited,
S míg utamon példád vezet,
Ne hagyd el felnőtt gyermeked,

Derítse nevelted szivét
Angyali hangod bája még,
Sugalld, hogy mit tegyek, s miért -

Mert van idő még egy kevés,
Amig újra láthatlak, és
Köddé nem lesz az ölelés.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://blog.xfree.hu

minimap