Dove, Rita: The Transport of Slaves From Maryland to Mississippi (detail)

(On August 22, 1839, a wagonload of slaves broke their chains, killed two white men, and would have escaped, had not a slave woman helped the Negro driver mount his horse and ride for help.)

I don’t know if I helped him up
because I thought he was our salvation
or not. Left for dead in the middle
of the road, dust hovering around the body
like a screen of mosquitoes
shimmering in the hushed light.
The skin across his cheekbones
burst open like baked yams -
deliberate, the eyelids came apart -
his eyes were my eyes in a yellower face.
Death and salvation - one accommodates the other.
I am no brute. I got feelings.
He might have been a son of mine.

(1839. augusztus 22-én egy kocsirakomány rabszolga széttörte a láncait, megölt két fehér férfit, és megszökött volna, ha egy rabszolganő föl nem segíti a lovára a néger hajcsárt, aki aztán segítségért sietett.)

Nem tudom, hogy azért segítettem-e föl,
mert azt hittem, hogy ő a mi megváltónk,
vagy másért. Agyonverve hagyták az út közepén,
por kavargott a teste körül,
mintha a rezzenetlen fényben tündökölve
egy moszkitóraj nyitna fölötte ernyőt.
Járomcsontján a bőr
úgy pattant szét, mint a fövő édesgyökér –
levált szemhéja szabadon fityegett –
az én szemem ült az ő az enyémnél sárgább arcában.
Halál és megváltás – egyik a másiknak barátja.
Nem vagyok állat. Érzéseim vannak.
A fiam is lehetett volna.