Dove, Rita: Five Elephants

are walking towards me.
When morning is still a frozen
tear in the brain, they come
from the east, trunk to tail,
clumsy ballerinas.

How to tell them all evening
I refused consolation? Five umbrellas, five
willows, five bridges and their shadows!
They lift their trunks, hooking the sky
I would rush into, split

pod of quartz and lemon. I could say
they are five memories, but
that would be unfair.
Rather pebbles seeking refuge in the heart.
They move past me. I turn and follow,

and for hours we meet no one else.

sétál felém.
Amikor a reggel még fagyott
könnycsepp az agyban, jönnek
keletről, ormánytól farokig,
esetlen balerinák.

Miként mondjam el nekik, hogy egész este
visszautasítottam a vigasztalást? Öt esernyő,
öt fűzfa, öt híd és az árnyékaik!
Ormányukat felemelik, az égbe akasztják,
berontanék, szétrepeszteném

a citrom- és kvarcgubót. Mondhatnám róluk,
hogy öt emlék, de
igazságtalan lennék.
Inkább a szívben menedéket kereső kavicsok.
Elvonulnak mellettem. Megfordulok, követem őket,

órákig nem találkozunk senkivel.