Dove, Rita: Ars Poetica

Thirty miles to the only decent restaurant
was nothing, a blink
in the long dull stare of Wyoming.
Halfway there the unknown but terribly
important essayist yelled Stop!

I wanna be in this; and walked
fifteen yards onto the land
before sky bore down and he came running,
crying Jesus--there's nothing out there!

I once met an Australian novelist
who told me he never learned to cook
because it robbed creative energy.
What he wanted most was
to be mute; he stacked up pages;
he entered each day with an ax.

What I want is this poem to be small,
a ghost town
on the larger map of wills.
Then you can pencil me in as a hawk:
a traveling x-marks-the-spot.

Az a harminc mérföld a legközelebbi tűrhető étteremig
semmi sem volt, egy hunyorítása
véghetetlen hosszan Wyomingra meresztett szemünknek.
Félúton az ismeretlen de máris borzasztóan
fontos esszéista fölüvöltött Álljatok meg!

Bele akarom érezni magam ebbe; és ment
vagy tizenöt métert a földön,
mielőtt rászakadt volna az ég, és futólépésben, Jézust
kiáltva jött volna vissza – ott kint semmi sincs!

Egyszer meg találkoztam egy ausztrál regényíróval,
aki azt mondta, hogy azért nem tanult meg főzni,
mert az csökkentette volna az alkotó energiáját.
Leghőbb vágya az volt,
hogy megnémuljon; könyvoldalakból rakott kazlat;
fejszével kezdett minden napot.

Én ebben a versben kicsi akarok lenni,
szellemváros
a szándékok világtérképén.
Akkor héjaként bejelölhetsz engem:
a célpontot mutató, mozgó x jelet.