Donne, John: Asszonyi állhatatosság (Woman’s Constancy in Hungarian)

Now thou hast loved me one whole day,

To-morrow when thou leavest, what wilt thou say ?

Wilt thou then antedate some new-made vow ?

            Or say that now

We are not just those persons which we were ?

Or that oaths made in reverential fear

Of Love, and his wrath, any may forswear ?

Or, as true deaths true marriages untie,

So lovers' contracts, images of those,

Bind but till sleep, death's image, them unloose ?

            Or, your own end to justify,

For having purposed change and falsehood, you

Can have no way but falsehood to be true ?

Vain lunatic, against these 'scapes I could

            Dispute, and conquer, if I would ;

            Which I abstain to do,

For by to-morrow I may think so too.

Szerettél hát egy napig kereken,

holnap, ha elhagysz, mit mondasz nekem?

Új esküdet előbbről keltezed,

   vagy – változás esett,

mondod, kettőnkben, s már másak vagyunk?

Zsarnok a vágy: félvén fogadkozunk;

hát tettet s esküt megmásíthatunk?

Vagy azt: halál s frigy egyaránt felold,

s szerelmi eskü addig köt, amíg

halál-más álomtól fölbontatik?

   Vagy, hogy szándékod igazold,

azt, hogy: mert csel s csapongás vezetett,

most hát hű is csak álsággal lehetsz?

Hiú bolond, én, kifogásaid

megcáfolhatnám sorra itt,

   de bölcsebb, ha hagyom:

holnap tán én is így gondolkozom.