Donne, John: The Good-Morrow

I wonder by my troth, what thou and I

Did, till we loved ? were we not wean'd till then ?

But suck'd on country pleasures, childishly ?

Or snorted we in the Seven Sleepers' den ?

'Twas so ; but this, all pleasures fancies be ;

If ever any beauty I did see,

Which I desired, and got, 'twas but a dream of thee.

And now good-morrow to our waking souls,

Which watch not one another out of fear ;

For love all love of other sights controls,

And makes one little room an everywhere.

Let sea-discoverers to new worlds have gone ;

Let maps to other, worlds on worlds have shown ;

Let us possess one world ; each hath one, and is one.

My face in thine eye, thine in mine appears,

And true plain hearts do in the faces rest ;

Where can we find two better hemispheres

Without sharp north, without declining west ?

Whatever dies, was not mix'd equally ;

If our two loves be one, or thou and I

Love so alike that none can slacken, none can die.

Hogy élhettünk, te meg én, mielőtt

szerettük egymást? Hortyogtunk-e rég,

mint a hétalvók, vagy mint csecsemők

szoptuk vidéki örömök tejét?

Igy volt, s mindez az öröm árnya csak,

ha szépet láttam, téged láttalak,

minden szépségbe már beléálmodtalak.

S most jó reggelt, felébredt lelkeink,

kik egymást még félénken nézitek;

és mindenben szerelmetek kering

s egy kis zugból a bárhol-t érzitek.

Felfedező uj földet látogat,

más térképen néz új világokat -

világod én vagyok, s világom már te vagy.

Ha összenézünk, hű szivet mutat

egymás szemében két ábrázatunk;

nincs éles Észak s elhajló Nyugat -

jobb féltekéket hol találhatunk?

Csak az halhat meg, ami már megunt;

ha két szerelem egy, ha a magunk

szerelme nem lazul, ugy meg se halhatunk.