Donne, John: Szent szonettek 10 (Holy Sonnets X. in Hungarian)

Death be not proud, though some have called thee

Mighty and dreadfull, for, thou art not so,

For, those, whom thou think'st, thou dost overthrow,

Die not, poore death, nor yet canst thou kill me.

From rest and sleepe, which but thy pictures bee,

Much pleasure, then from thee, much more must flow,

And soonest our best men with thee doe goe,

Rest of their bones, and soules deliverie.

Thou art slave to Fate, Chance, kings, and desperate men,

And dost with poyson, warre, and sicknesse dwell,

And poppie, or charmes can make us sleepe as well,

And better then thy stroake; why swell'st thou then;

One short sleepe past, wee wake eternally,

And death shall be no more; death, thou shalt die.

Mért hencegsz úgy, Halál? csak mert e földi

létben kegyetlen úrnak tartanak?

Akit leütsz, és elterül hanyatt,

nem hal meg, és engem se tudsz megölni!

Az álom: képmásod, mézes a csókja –

belőled édesebb gyönyör fakad!

Akiknek tört szemét ujjad lefogja:

csontjuk pihen, s a lelkük már szabad!

Sorsok s királyok rabszolgája vagy,

s a méreg és a kór bérenceid;

mák s bűverő csakúgy elszenderít,

akár te: hát ne fúdd fel úgy magad!

Mi felkelünk: öröklét karja vár,

s te nem leszel. Meg fogsz halni, Halál.