Donne, John: Szent szonettek 10 (Holy Sonnets X. in Hungarian)

Death be not proud, though some have called thee

Mighty and dreadfull, for, thou art not so,

For, those, whom thou think'st, thou dost overthrow,

Die not, poore death, nor yet canst thou kill me.

From rest and sleepe, which but thy pictures bee,

Much pleasure, then from thee, much more must flow,

And soonest our best men with thee doe goe,

Rest of their bones, and soules deliverie.

Thou art slave to Fate, Chance, kings, and desperate men,

And dost with poyson, warre, and sicknesse dwell,

And poppie, or charmes can make us sleepe as well,

And better then thy stroake; why swell'st thou then;

One short sleepe past, wee wake eternally,

And death shall be no more; death, thou shalt die.

Halál, ne kérkedj, bár úgy hív a vásott:

nagy és iszonytató, egyik se vagy:

nem hal meg az, ki karjaidba fagy,

szegény Halál: nem öl rneg a csapásod.

Ha édes az Álom, mely puszta másod,

tőled mi kéjjel nyughat el az agy,

hozzád igyekszik az, ki jó, ki nagy —

lelkük kiröppen, s csontjuk földbe ásod!

Cselédje sorsnak, kórnak, régi búknak,

királyoknak, mérgeknek, háborúknak,

de a bűbáj s mák szebb álmot talál

mégis nekünk. Hát mért vicsogsz röhögve?

Egy kurta álom, s ébredünk örökre,

aztán nem is vagy és meghalsz, Halál!