Donne, John: Elégia X Álom (Elegy X The Dreame in Hungarian)

Image of her whom I love, more than she,    

  Whose fair impression in my faithful heart 

Makes me her medal, and makes her love me,          

  As kings do coins, to which their stamps impart     

The value; go, and take my heart from hence,

  Which now is grown too great and good for me.     

Honours oppress weak spirits, and our sense

  Strong objects dull; the more, the less we see.         

When you are gone, and reason gone with you,        

  Then fantasy is queen and soul, and all;

She can present joys meaner than you do,    

  Convenient, and more proportional.

So, if I dream I have you, I have you,           

  For all our joys are but fantastical;  

And so I ’scape the pain, for pain is true;

  And sleep, which locks up sense, doth lock out all.

After a such fruition I shall wake,     

  And, but the waking, nothing shall repent;  

And shall to love more thankful sonnets make,        

  Than if more honour, tears, and pains were spent.

But, dearest heart and dearer image, stay;     

  Alas! true joys at best are dream enough;    

Though you stay here, you pass too fast away,         

  For even at first life’s taper is a snuff.        

Fill’d with her love, may I be rather grown

  Mad with much heart, than idiot with none.

Képmás, kit nála jobban szeretek,

hű szívemnek te szép lenyomatod

értéket ad, s már az Ő érme lett,

mint király képe a pénzdarabot

becsessé teszi – vidd el szívemet,

mert túl nagy és túl jó lett általad:

kis szellemet elnyom a tisztelet

s csak keveset lát, ha a tárgya nagy.

Ha mégy és megy az Értelem veled,

királynőm csak a Képzelet marad;

a tieidnél mértékletesebb

s arányosabb az öröm, amit ad.

Enyém vagy, mert megadnak álmaim,

hisz minden örömünk csak képzelet,

s nem szenvedek, mert valóság a kín,

s álom béklyózza az érzékeket.

S az élvezetre ébredés jön el,

és nem bánom meg, csak az ébredést,

s a szerelemről több vers énekel,

mintha valódi könnyet s kínt emészt.

Mégis, te szív s te drága kép, maradj,

igaz gyönyör álomnak sem elég:

ha velem vagy is, rögtön itt se vagy,

az életgyertya túl hamar elég.

Inkább legyek szerelmével tele

őrült, mint idióta nélküle.