Dickinson, Emily: "Houses"—so the Wise Men tell me—
|
"Houses"—so the Wise Men tell me— (English)"Houses"—so the Wise Men tell me— "Many Mansions," by "his Father,"
|
„Ház” — a Bölcs mond, abba menjek — (Hungarian)„Ház” — a Bölcs mond, abba menjek — “Sok ház,” nekem ismeretlen Minden Gyerek! Most! Ma! — Fuss! A "Fuss!" új elemet vinne a versbe; az eredetiben nincs ilyesmi, de lehetne, nem volna idegen E. Dickinson gyakran irónikus stílusától: azt mondaná: “Fuss”, noha éppen most derült ki, hogy nincs hova futni, mert nem tudni, hol vannak azok az otthonos lakok. Mansion = tkp. nagy lakóház, udvarház, inkább nagy és jómódra valló lakhely, akár kastély is lehet, a magyar „lak” szó pedig inkább kicsi, de ugyancsak otthonos valamit jelent. A vers szempontjából nincs releváns különség kicsi vagy nagy lakhely között: a lényeg az otthonosság. A magyar szó talán még jobban meg is közelíti a vers intencióját, mint a mansion, mert a lak szó otthonosságot sugall. (Ez természetesen nem a fordító érdeme, nem ő alkotta a szót. – Az az érzésem, hogy bár az angol szókincs valószínűleg sokkal több szót tartalmaz mint a magyar, a magyar szavak többnyire sokkal színesebbek, különböző árnyalatokat sőt hangulatokat plasztikusabban fejeznek ki, erőteljesebb stilisztikai értékük van. Sőt az a benyomásom, hogy az angol költők még a rendelkezésükre álló színes szavakkal sem élnek olyan nagy előszeretettel, mint a magyar költők. Angol – és nem csak angol: francia, német stb. – vers magyar fordítása gyakran színesebb, szuggesztívabb az eredetinél. Ez nem egyértelműen pozitívum, negatív oldala is lehet: valamelyest változtat az elvontabb eredeti vers jellegén, de ez szinte elkerülhetetlen. A színtelenség, szürkeség még rosszabb, még ott is, ahol a fordítás ezáltal hívebb az eredetihez. De van úgy, hogy a magyar fordító nem tud ellenállni sziporkázhatnékjának, és túlzásba viszi a dolgot. Érthető; mint Rába György írta „A szép hűtlenek”-ben, költőink a versfordítást saját költészetük meghosszabbításának tekintették.)
|
