Dickinson, Emily: We never know how high we are

We never know how high we are
Till we are called to rise;
And then, if we are true to plan,
Our statures touch the skies—

The Heroism we recite
Would be a daily thing,
Did not ourselves the Cubits warp
For fear to be a King—

Sosem tudjuk meddig vagyunk
Csak szólítnak s növünk;
S ha tervhez híven tesszük ezt,
Éghez ér termetünk —

Hőssé-növésről jár a szánk
S ez volna a Szabály,
Ha nem rőföznénk le magunk’
Hogy ne legyünk Király —