Dickinson, Emily: We grow accustomed to the Dark –

We grow accustomed to the Dark —
When light is put away —
As when the Neighbor holds the Lamp
To witness her Goodbye —

A Moment — We uncertain step
For newness of the night —
Then — fit our Vision to the Dark —
And meet the Road — erect —

And so of larger — Darkness —
Those Evenings of the Brain —
When not a Moon disclose a sign —
Or Star — come out — within —

The Bravest — grope a little —
And sometimes hit a Tree
Directly in the Forehead —
But as they learn to see —

Either the Darkness alters —
Or something in the sight
Adjusts itself to Midnight —
And Life steps almost straight.

(1862)

    
A Sötéthez hozzászokunk —
Ha kioltják a fényt —
Mint azt mit Szomszéd Mécsese
Búcsúzásunkra hányt —

Egy Perc — Léptünk bizonytalan
Mert szokatlan az éj —
Majd — Sötéthez szokik a Szem —
S már megszokott — a Táj —

A nagy Sötétek — ugyanígy —
Agyra ha Este száll —
S egy Holdból sem jön semmi jel —
Vagy — bent — Csillag se kél —

A Bátrabbja — kilépve —
Tapogatózva — Fát
Talál — bár Homlokával —
De aztán látva lát —

S vagy más lesz a Sötétség —
Vagy szeme látni vél
Otthonos lesz az Éjfél —
S az Élet szinte száll.


.................................
Az utolsó sor szó szerint: „S az Élet csaknem egyenesen lép(del) előre.” —

    
Az első három strófában, ahol is sötétség, tapogatózás van, ún. „slant” rímeket találunk (ti. csak az utolsó mássalhangzók azonosak, a magánhangzók nem; lásd E. D. „A 'Remény' soktollú szerzet” c. versénél), vagyis nem feltűnő, nem könnyen észrevehető rímeket. A negyedik versszakban, minthogy ott a bátrabbja nekiered és látni kezd, szabályos a rím (tree [trí] — see [szí]). Az utolsó versszakban a „sight” és „Midnight” nem csupán szabályos, hanem éppenséggel szuggesztív rím, és az utolsó szó, a „straight” is rímel velük, de az megint slant rím csupán, feltehetőleg azért, mert az Élet csak majdnem jár egyenesen, vagyis elég jól, de azért nem olyan peckesen... A magyarban is van olyasmi, mint a slant rím (humoros hatások érhetők el vele); jellemző módon „kancsal” rímnek hívják. — Slant rímeket tenni Emily Dickinson magyar fordításaiba, az sajnos nem az én újításom, más is kitalálta már.

Szerintem mindez nem belemagyarázás: túlságosan is következetesen van mindez kicizellálva a versben. Ez is mutatja, hogy ez a szélsőségesen eredeti agyú és lelkű, eredeti gondolkodású költő mennyire formalista egyúttal, sokkal inkább, mint a szabályos prozódiára és rímelésre vele ellentétben pontosan — aggályosan vagy egyszerűen csak rutinosan — ügyelő költők, vagyis csaknem minden más híres angol vagy amerikai költő.

„látni vél — az éjfél” magyarul nem számít rímnek, mert az egyik ún. hímrím, a másik pedig nőrím, mégis megkockáztatok ilyesmit, mert az eredetiben ugyanez a helyzet (sight — Midnight), noha az angol költészetben egyáltalán nem számít dilettantizmusnak, hozzánemértésnek ilyennel élni: ez ott teljesen elfogadott, szabályos sőt jó rím. De Emily Dickinson extravagáns, szabálytalan, furcsa versei magyar fordításainak szerintem nagyon is megfelel az ilyesmi.