Dickinson, Emily: We dream — it is good we are dreaming —

We dream — it is good we are dreaming —
It would hurt us — were we awake —
But since it is playing — kill us,
And we are playing — shriek —

What harm? Men die — externally —
It is a truth — of Blood —
But we — are dying in Drama —
And Drama — is never dead —

Cautious — We jar each other —
And either — open the eyes —
Lest the Phantasm — prove the mistake —
And the livid Surprise

Cool us to Shafts of Granite —
With just an age — and name —
And perhaps a phrase in Egyptian —
It's prudenter — to dream —

Álmodunk — jó hogy álmodunk csak —
Meggyötörne ez — éberen —
De mivel játszik ez — megöl,
És játszunk mi — sikítunk — nagyon —

Mért fáj? Külsőség a halál —
Vérigazságra vall —
De mi egy — Drámában halunk épp —
S a Dráma — sose hal el —

Óvatosan — tapossuk egymást —
És vagy — szemet nyiss —
Vagy az Agyrém — lelepleződik —
És a hamuszürke Elképedés

Mindenkit Gránittömbbé fagyaszt —
Rajta: Neve — Született — Kora — meg
Esetleg még egy mondat egyiptomiul —
Álmodni — észszerűbb dolog —


......................
Egyiptomiul: Divat volt akkoriban az egyiptomi obeliszkre emlékeztető síremlékeket állítani. Nem valószínű, hogy óegyiptomi nyelvű sírfeliratok is voltak rajtuk, ezt a költő alighanem odaképzeli. Először „latin felirat”-ot írt, aztán kijavította egyiptomira, nyilván azért, mert a latin akkor még nem volt igazán holt nyelv, sokan értették, de az egyiptomi nyelv és kultúra valóban halott és titokzatos volt, sőt amikor még virágzott néhány ezer évvel ezelőtt, akkor is a halál jegyében állt. –

„Meggyötörne ez – De mivel játszik ez” (ered.: It would hurt us – But it is playing). Hogy mi az az „ez” vagy: „az”, azt nem tudom, de eszembe jut róla Freud egyik könyvének a címe, noha objektív, történelmi kapcsolata természetesen nincs vele: „Das Ich und das Es”, azaz: Az Én és az Ez (vagy: Az); magyarul „Az Ősvalami és az Én” címen jelent meg. (Az „Ősvalami” szó = kb. a tudatalatti, a titokzatos lelki ősóceán, Kosztolányi leleménye.)

A vers megfejtése szerintem az, hogy az életet álmodjuk, és jó is, hogy álmodjuk, mert noha folyton meghal benne valaki, vagy: noha folyton meghalunk, ez csak olyan, mint amikor a színpadon meghal valaki, de a dráma végén kijön és mosolyogva hajlong. Felébredni ebből az álomból nem érdemes, mert akkor aztán tényleg sírkővé leszünk degradálva, rajtunk egy odavésett névvel és két évszámmal és esetleg egy, másvilági utazásunkra szóló egyiptomi jótanáccsal (az egyiptomi Halottak Könyve ilyen jótanácsokkal szolgált).

„Szemet nyiss” — inkább azt vártam volna, hogy „ne nyiss szemet”, hiszen éppen akkor lepleződik le az Agyrém (Phantasm), vagyis az, hogy álmodunk, ha kinyitjuk a szemünket. Lehet, hogy ezt itt másképp kell érteni. Aki érti, küldje el a magyarázatot, hálás leszek érte; de az obskurus halandzsázástól kérem, kíméljenek meg.