Dickinson, Emily: The Soul's Superior instants (306)

The Soul's Superior instants

Occur to Her—alone—

When friend—and Earth's occasion

Have infinite withdrawn—

Or She—Herself—ascended

To too remote a Height

For lower Recognition

Than Her Omnipotent—

This Mortal Abolition

Is seldom—but as fair

As Apparition—subject

To Autocratic Air—

Eternity's disclosure

To favorites—a few—

Of the Colossal substance

Of Immortality

 A lélek legfőbb perce

Az övé - egyedül -

Mikor barát és minden

A semmibe merül -

Vagy ő lép oly magasra,

A csúcsra távozó,

Nem látja földi szem,

Csak a Mindenható.

E földi nem-lét ritka,

De oly igaz lehet,

Akár a jelenés, a

Légnek alávetett,

A választott kevésnek

Tárt örökkévaló,

A kolosszális lényeg,

A nem romolható.