Dickinson, Emily: The Outer—from the Inner

The Outer—from the Inner
Derives its Magnitude—
'Tis Duke, or Dwarf, according
As is the Central Mood—

The fine—unvarying Axis
That regulates the Wheel—
Though Spokes—spin—more conspicuous
And fling a dust—the while.

The Inner—paints the Outer—
The Brush without the Hand—
Its Picture publishes—precise—
As is the inner Brand—

On fine—Arterial Canvas—
A Cheek—perchance a Brow—
The Star's whole Secret—in the Lake—
Eyes were not meant to know.

A Belsőtől — a Külső
Kicsi vagy nagy, nagyobb —
Titán vagy Törpe: Centrum
A Szellem-Állapot —

Preciz — nem moccan a Tengely
De Kereket menet —
Bár Küllő — pörget meg— szembetünőbb
S Port hány — a pillanat.

A Külsőre a Belső
Fest Színt — nem Kéz — Ecset —
Preciz Képét állítja ki —
Mint benső Bélyeget —

A Vérerek puha Vásznán —
Egy Ajk itt — Pilla ott —
Egy Csillag Titka — Tó Ölén —
Szemét nem tudhatod.

...............................
Egyre nehezebb fordítani – sőt egyáltalán megérteni – ezeket az elvont, tömör, preciz (talán csak látszólag preciz, de az mindegy) önelemzéseket. Szó szerint, prózában lefordítani őket nem érdemes, mert egy versbeszedett pszichológia vagy filozófia (fenomenológia?) nem pszichológia és nem filozófia, hanem vers, költészet. (Bár költő – jó költő – barátom szerint Emily Dickinson költészete nem költészet, csak egy túlhajtott introvertáltság beteges törmelékei. Lehet, hogy igaza van, ez attól függ, hogyan definiáljuk a költészetet; és a költészet, lényegénél fogva, definiálhatatlan... És ha tényleg nem költészet, annál jobb, annál kevésbé sztereotip: engem – és még sokakat – lenyűgöz, izgat, felkavar; végletesen eredeti, meghökkentő, groteszk, excentrikus és gyomorbataposó.) Nem is annyira absztrakt gondolatok, mint inkább absztrakt szavak, fogalmak ütköztetéséből csinálni költészetet – ez az eredetiség egyik fő eleme; a másik a túlhajtott tömörség, szűkszavúság, vázlatosság. Lehet, hogy E.D. verseinek egy része valóban versvázlat, el nem készült versek vázlata; talán ez is egyik oka a gondolatjelek állandó jelenlétének. Egyes helyek mondattanilag sem világosak; pl. ez:

Though Spokes—spin—more conspicuous
And fling a dust—the while.

Nem tudni, vajon a „spin” ige-e vagy főnév; ha ige, akkor „[Bár] a küllők forognak” és a port is azok verik föl (vagy: kavarják és szórják a port); de mi az alanya a „the while”-nak (pillanat)? És miért „bár”? Ha a „spin” főnév, akkor még áttekinthetetlenebb az egész, viszont érthető a „more conspicuous”: ’A küllők – [azaz] a forgás – nyilvánvalóbb’; – a küllők forgása valóban feltűnőbb, mint a kerék kerületének a forgása. Ez igaz, de talán nem puszta ténymegállapítás, hanem szimbolikusan is jelent valamit – de vajon mit? És miért preciz a kép, ha csak itt-ott van rajta egy-egy részlet, és épp a két szem nem látható, "nem tudható"?

Hogy ne csapjam be az olvasót, elárulom, hogy az eredeti nem azt mondja, hogy „Centrum a Szellem-Állapot”, hanem: „A Külső a Belsőből vezeti le magnitudóját (nagyságrendjét, fontosságát) – [lehet] herceg vagy törpe –, aszerint, hogy milyen a központi hangulat v. lelkiállapot.” De azért valami hasonlót mond; a versnek elsősorban versnek kell lennie, mert az eredeti is vers, nem pedig pszichológiai értekezés. A Kép azaz a képmás sem úgy van kiállítva – az eredetiben: "publikálva" – mint benső bélyeg, hanem 'a Benső festi olyan precizre, mint amilyen preciz a benső Bélyeg' stb.

Az első két sor alternativ fordítása:

A Külsőnek a Belső
Ad meg Magnitudót —

Hatodik sor: Ha én vagyok az első és az utolsó (nem biztos!) a világtörténelemben, aki a "megy" szó műveltető alakját nem úgy írja, hogy "meneszt", hanem "menet", akkor ez hapax legomenon, egyszeri, kivételes alak. Menet – pillanat: nem igazi rím, mert csak a két utolsó mássalhangzó azonos, a magánhangzó nem, úgy mint a wheel – while (uíl – uájl).