Dickinson, Emily: A portré nem nappali arc, 170 (Portraits are to daily faces 170 in Hungarian)

Portraits are to daily faces
As an Evening West,
To a fine, pedantic sunshine —
In a satin Vest!
   
   
   
(1860 körül)

Megjegyzés: daily = mindennapi, hétköznapi; napi (pl. napidíj). Azt nem jelenti, hogy „nappali". Nappali =  diurnal, daytime, daylight (pl. daytime television, the daylight hours). Daily faces = mindennapi, közönséges arcok. A vers azt jelenti, hogy „A (festett) portrék úgy viszonyulnak a közönséges (élő, valódi) arcokhoz, mint (bármely) alkonyatkor a nyugati égalja egy [elképzelt] szaténmellénybe bújtatott napsütéshez." 

A sztereotip gondolkodás ennek az ellenkezőjét várta volna még a sohasem-sztereotip Emily Dickinsontól is: ti. hogy a festett portré modoros, nem valódi, nem életszerű, az igazi arc, az a döfi! 

Nem teljesen elképzelhetetlen, hogy tényleg ezt mondja, csak ravaszdi módon felcseréli a hasonlított — hasonló sorrendjét, tehát az ő fejében tulajdonképpen fordítva van: ,daily faces are to portraits as a real sunset to a sunshine in satin vest', és azt mondja magában: „Haha, most jól becsaptam az olvasót!" De azért ez mégiscsak kevéssé valószínű.

A portré nem nappali arc,
Est-Nyugat e fest,
Nem fényes, pedáns napsütés --
Szatén mellényes!