Dickinson, Emily: It was too late for Man

It was too late for Man—
But early, yet, for God—
Creation—impotent to help—
But Prayer—remained—Our Side—

How excellent the Heaven—
When Earth—cannot be had—
How hospitable—then—the face
Of our Old Neighbor—God—

Ember? — Késő volt már ahhoz —
Isten? — Ahhoz meg túl korán —
A Teremtés — az nem segít —
Ima? — velünk maradt — igen —

Felemelő az Ég is —
Ha Földünk — nincsen mostan —
Mily barátságos arcú így
Agg Szomszédunk — az Isten —

   
.............................................
Egy kicsit meg kellett hosszabbítani egyes verssorokat, hogy jobban át lehessen menteni nyelvünkbe a vers sajátosságait. Ez nem megszokott és nem örvendetes eljárás, de nem is túl tragikus. — Korán — igen, mostan — Isten: az angol ún. slant rhyme-ok utánzásai: God — Side, had — God; csak a sorvégi mássalhangzók azonosak, a magánhangzók nem. Lásd „A 'Remény' soktollú szerzet” c. vers jegyzetét. Magyarul az ilyesmi egy kicsit humoros hatást kelthet, de tegyük túl magunkat ezen. A slant rhyme éppen Emily Dickinsonra jellemző a legjobban. Versei a slant rhyme, a nagybetűk és a gondolatjelek túltengő használata nélkül is maximálisan eredetiek volnának, ezek a sajátosságok csak még jobban kiemelik eredetiségét, verseinek szokatlan arculatát. Aki nem szereti E. D. verseit, bizonyára azt gondolja, hogy nem is eredeti, hanem csak dilettáns versek azok, annyira nem hasonlítanak a megszokott versekre, a legkiválóbbakra sem.

Egy angol website ezt a verset E.D. „maszturbációs” versei közé sorolja. Verseiben valóban felfedezhetők rejtett erotikus célzások, és kézenfekvő elképzelés, hogy egy elzárkózva élő hölgy nem tartróztatja meg magát az ilyesmitől; ehhez el sem kell olvasni a verseit. A „man” szó valóban jelenthet „férfi”-t is, az „impotent” pedig „impotens”-t, tehát kiolvasható az a rejtett közléslehetőség, hogy „ahhoz már túl késő volt, hogy férfival legyek”, és hogy „hímnemű barát híján a természet nem segíthetett a szexualitás hiányán, mert a természet impotens”. De a „man” szó „ember”-t is jelent, és ha Istennel van szembeállítva, akkor mégiscsak sokkal kézenfekvőbb „ember”-nek olvasni, nem pedig férfinak. Hasonlóképpen az „impotens” szó is jelent egyszerűen „tehetetlen”-t is, tehát a Teremtés képtelen segíteni — min? A magányon vagy valami hasonló lelki, exisztenciális hiányon, nem kizárólag a szex hiányán. Az meg, hogy „az Istenhez túl korán van”, teljesen ellentmond a szexuálpatológiai értelmezésnek, az Ima is. A vers létrejöttében lehetett szerepe a szexualitás hiányának, sőt valószínűleg volt is, de a vers nem arról szól, így annak nincs sokkal nagyobb jelentősége, mint annak, hogy a vers kandalló mellett, patakparton vagy a villamoson íródott-e. Mindezt nem prűdségből mondom, fordítottam olyan verset is, amely explicite a maszturbálásról szól (Sexton: A magányos maszturbáló balladája, l. ott). A szexualitásról hajdan csak célozgatva beszéltek, tabu volt, ez nem volt okos dolog, de korunknak „mindenről az jut eszébe”, akárcsak a viccbeli Mórickának, és ez már nevetséges.

„Felemelő az Ég is”. Az eredetiben: „Mily kitűnő az Ég”, „is” nélkül. Excellent = kitűnő, de a szó eredetében ottvan „a valamin való felülemelkedés, túlnyúlás”. Mintha azt mondaná: „Ha Föld nincs, a Mennyország is kincs”, vö. Ha ló nincs, a szamár is kincs, vagyis hogy a föld azért jobb volna a mennyországnál... Ilyesfajta idea más Emily Dickinson-versekből is kiolvasható.

„Agg Szomszédunk — az Isten”; v.ö. Rilke: Szomszédom, Isten, l ott.